Hogyan működik az automata óra?

Az alapötlet az, hogy ha az ember a karórát magánál tartja, a csuklóján viseli, akkor az óra mozgását át lehet alakítani az óra működését biztosító energiává. Az automata felhúzású órákban egy erre a célra szolgáló, relatíve nagy tömegű, szabadon mozgó alkatrész található (például egy inga vagy lendkerék), amely egy tengelyen körbefordul az óra mozgása következtében, és ezzel a mozgásával egy áttételen keresztül feszít a mechanikus óramű hajtórugóján. A rugó túlfeszülését egy biztonsági rendszer akadályozza meg. Az automata felhúzás által a mechanikus karórák ismét nagy népszerűségnek örvendenek. Léteznek kvarc óraműves karórák is, melyekben az inga egy generátort forgat, ez tölti fel elektromos árammal a működtető akkumulátort vagy kondenzátort. A járástartalék az a mennyiség, amely megmutatja, mennyi ideig képes az óra működni mozgatás nélkül. A mechanikus óráknál ez általában 20-40 óra közötti időtartam, a kondenzátoros vagy akkumulátoros kvarcóráknál akár több hét vagy hónap is lehet.


Hogyan működik a kvarc óra?

Működése a piezoelektromosság jelenségén alapul. A kvarckristály hossztengelye irányában megnyomva vagy széthúzva elektromos jelenséget mutat. Elektromosság hatására rezegni kezd, rezgésszáma állandó, ezért időmérésre használható. Az első kvarcórát 1934-ben Berlinben mutatták be. Már ennek napi hibája is csak 0,1 másodperc volt. Az első kvarcórák terjedelmes, szoba nagyságú berendezések voltak. Kvarcórával mutatták ki, hogy Földünk nem forog egyenletesen. Az integrált áramkörök és általában a mikroelektronika rohamos fejlődése következtében a kvarcórák szerkezetének mérete drasztikusan lecsökkent, így vált lehetővé a kvarckristállyal működő karórák előállítása (amiben az óraelektronika csak kis helyet foglal el). Az első kvarc karórát a Seiko mutatta be 1969-ben.